Ugrás a tartalomhoz

hamvas rétihéja

Adatok

Magyar név: hamvas rétihéja

Latin név: Circus pygargus

Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Aves (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Vágómadáralakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Accipitriformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 500 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1954

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CITES II., CMS II., EU CITES A.

Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.

További információk

Hazai elterjedés
Alföldi környezetben költ, előfordulása azonban ezeken is foltszerű. Elsősorban a Marcal-medencében, a Duna-menti-síkság és a Duna–Tisza közi homokhátság egyes részein, a Hevesi-síkon, a Borsodi-Mezőségben, a Nagykunságban, a Bihari-síkon, a Hortobágyon, a Szatmár-Beregi-síkságon és a Berettyó–Körös-vidék egyes részein vannak stabil költőpopulációi. A nagy, nyílt térségek, nedves rétek, füves puszták és az ezek helyén kialakult mezőgazdasági területek madara. Fészkét leggyakrabban a nagyobb kiterjedésű turjánosokban, vizenyős területeken a talajra építi, főleg lápi zsombékos, magassásrét és mocsárrét társulásokba, gyakran az ezekben újabban megjelenő, inváziós aranyvessző közé. Kisebb arányban mezőgazdasági területeken, egyéves vagy évelő szántóföldi kultúrában is fészkel. Táplálkozóterületként kedveli a gyep- és szántóterületeket, ahol kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket, madárfiókákat és rovarokat zsákmányol. A modellek alapján előfordulási valószínűsége növekszik a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek, a kötött talajon vagy domb- és hegyvidéken található zárt gyepek és az agrárterületek, szántóföldek arányának növekedésével. A fészkelőhelyéül szolgáló élőhelyek hatása kevésbé egyértelmű, mivel legtöbbször nem a fészkelőhelyen, hanem táplálékkeresés közben történtek a megfigyelések.

Időbeli előfordulás
Első példányai március végétől megfigyelhetők, de az állomány zöme április második felében érkezik. Ekkor nagyobb számban át is vonul hazánkon. Költési viselkedést április közepétől mutat. A fiatalok kirepülése után a családok július, esetenként augusztus végéig a fészkelőterületen lehetnek. Átvonuló egyedeivel október elejéig lehet találkozni.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állománya a faj viselkedése és az egységes módszerek hiánya miatt nehezen becsülhető. Állományát az 1990-es években 100–200, 2002–2006 között 170–200 párra, 2013–2020 között átlagosan 58 (minimum 30, maximum 88) párra becsülték a nemzetipark-igazgatóságok munkatársai és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály szakemberei. Számuk évenként ingadozik, vélhetőleg nem éri el a 100 párt.

Természetvédelem
Európai elterjedési területén az állománycsökkenés oka elsősorban az intenzív mezőgazdasági termelés terjedése, mivel gyakran költ kaszálókon, gabonatáblákban, ahol a betakarítás többnyire a fiókák kirepülése előtt történik, ami a fészekaljak pusztulásához vezet. További okok közé tartozik a peszticidek mértéktelen használata, a zsákmányállatok megfogyatkozása és a ragadozók kártétele. Vonulása során az illegális lelövések, telelőhelyein pedig a sáskairtás, aszály, élőhely-degradáció, túllegeltetés, valamint az égetés vannak negatív hatással a faj egyedszámára.
Fészkelőállománya egész Európában erősen függ a természetvédelmi intézkedésektől. A hazai populációra legjelentősebb negatív hatással a fészkek kikaszálása és a fészekpredáció van. Az állomány hosszú távú megőrzéséhez szükséges a faj ökológiai igényeinek megfelelő feltételek biztosítása. Ezen belül a fészkelőhelyek védelme, a táplálékelérhetőség biztosítása, valamint a koloniális fészkelés lehetőségeinek megteremtése segítheti az állomány megerősödését.

Forrás: Kovács A. & Turny Z. 2022. Hamvas rétihéja. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 375–376.

Fajok elterjedése

Sáv bezárása